Ugrás a tartalomra
Gondolkodjunk Együtt

EszközMegjelent:

Mérlegelni, nem számolni: a pro–kontra lista korlátai

Két oszlop, középen egy vonal, bal oldalt a mellette, jobb oldalt az ellene szóló érvek. A pro–kontra lista régi és hasznos eszköz, csak egy dologra nem jó: arra, hogy megszámoljuk, melyik oldalon van több.

A pro–kontra lista azért népszerű, mert egyszerű. Leülsz, felírod, ami eszedbe jut, és máris rendezettebbnek tűnik a fejedben lévő zűrzavar. Ezzel nincs is baj. A gond akkor kezdődik, amikor a listát összeszámoljuk, és a hosszabbik oszlop nyer.

A főoldalunkon lévő mérleg is ezt a hibát mutatja meg szándékosan: a jelöléseket számolja, nem a súlyukat. Ebben az írásban arról lesz szó, mit lehet tenni a lista elkészülte után.

Miért nem jó a számolás?

Mert az érvek nem egyformák. Egy munkahelyváltásnál a „jobb fizetés” és a „szebb az irodaépület” két érv a mellette oszlopban, de aligha ér ugyanannyit.

Mert az érvek átfedhetnek. „Közelebb van”, „kevesebbet kell utazni” és „több időm marad reggel” valójában ugyanaz az érv háromszor. A lista hosszabb lesz, a döntés nem lesz megalapozottabb.

Mert a könnyen eszünkbe jutó érvek felülreprezentáltak. A kézzelfogható, azonnali szempontok (ár, távolság) gyorsabban felkerülnek a listára, mint a nehezebben megfogalmazhatók (hogyan érzem majd magam fél év múlva).

Az egyik oldal szerint…

Öt dolog szól mellette, és csak kettő ellene. Egyértelmű.

A másik oldal szerint…

Az ellene szóló két érv közül az egyik az, hogy a gyerekeknek iskolát kellene váltaniuk.

A második mondat egyetlen érve többet nyomhat, mint az első mind az öt. A számolás ezt nem mutatja meg.

Négy lépés a lista után

1. Vond össze, ami összetartozik

Nézd végig mindkét oszlopot, és vond össze azokat az érveket, amelyek ugyanarról szólnak. Gyakran kiderül, hogy a hosszú oszlop valójában két-három fő gondolatból áll.

2. Adj súlyt minden érvnek

Egyszerű, háromfokú skála elég: kicsit számít, számít, nagyon számít. Ne gondold túl. Ha bizonytalan vagy, kérdezd meg magadtól: „Ha csak ez az egy érv szólna mellette, megtenném?”

3. Keresd meg a döntő érvet

Sok döntésben van egy-két olyan szempont, amely mindent felülír. Egy költözésnél ez lehet az, hogy a nagyszülők közelében legyetek. Egy munkahelynél az, hogy a munkaidő összeegyeztethető-e a családdal. Ha van ilyen, mondd ki. A lista többi része ilyenkor már csak finomhangolás.

4. Kérdezd meg, mi hiányzik

Végül nézd meg, mi nem került fel a listára. Gyakran a legfontosabb érvek azok, amelyeket nehéz kimondani: „félek, hogy nem fog menni”, „nem akarok csalódást okozni”. Ezek is érvek, csak nem kerülnek könnyen papírra.

Csoportban még fontosabb

Ha egy család vagy egy csapat közösen ír pro–kontra listát, a számolás csapdája felerősödik. Mindenki hozzátesz egy-két érvet, a lista hosszú lesz, és a hosszabbik oszlop győzelme demokratikusnak tűnik. Pedig lehet, hogy az egyik oszlopot három ember írta tele apró szempontokkal, a másikba pedig egyetlen ember írt egy nagyon súlyos aggodalmat.

Csoportban ezért érdemes a súlyozást is közösen elvégezni, és kimondani, ha valaki számára egy szempont döntő. Nem azért, mert az ő szava többet ér, hanem mert lehet, hogy olyat lát, amit a többiek nem.

A lista mint beszélgetés

A pro–kontra lista legjobb haszna nem az, hogy kiszámolja a döntést. Hanem az, hogy láthatóvá teszi, min gondolkodunk, és így beszélni lehet róla. Ha a lista elkészült, ne az legyen az első kérdés, hogy melyik oldal hosszabb, hanem az, hogy melyik érv az, amelyik nélkül nem tudnánk dönteni.

A bizonyítékok mérlegeléséről szóló írásunk ugyanezt a kérdést a tények oldaláról közelíti meg: nemcsak az érvek, a mögöttük álló bizonyítékok súlya is különbözik.