Ugrás a tartalomra
Gondolkodjunk Együtt

CsapdaMegjelent:

Hamis dilemma, csúszós lejtő, személyeskedés: hét érvelési hiba a vacsoraasztalnál

Az érvelési hibákat nem azért érdemes ismerni, hogy a vita közben lecsapjunk rájuk. Hanem azért, hogy észrevegyük, amikor egy beszélgetés kezd elcsúszni, és vissza tudjuk terelni.

Az érvelési hibák listája hosszú, és sok közülük latin nevet visel. A hétköznapokban azonban néhány visszatérő minta adja a legtöbb elakadást. Az alábbi hetet családi és munkahelyi példákon mutatjuk be. Mindegyik után ott van egy mondat, amellyel a vita a hiba megnevezése nélkül is visszaterelhető.

Egy fontos megjegyzés előre: egy érvelési hiba megnevezése nem cáfolat. Ha valaki rosszul érvel egy állítás mellett, az állítás attól még lehet igaz. A hiba csak azt jelzi, hogy ez az érv nem támasztja alá.

1. Hamis dilemma

Két lehetőséget állítunk szembe, mintha nem volna harmadik.

„Vagy most vesszük meg a nagyobb lakást, vagy soha nem lesz saját szobája a gyerekeknek.”

Valójában van közte sok minden: később vásárolni, átalakítani a mostanit, bérelni egy ideig. A hamis dilemma azért hatásos, mert a választást leegyszerűsíti, és a kevésbé vonzó végletet elfogadhatatlannak mutatja.

Visszaterelés: „Van ezen a kettőn kívül más lehetőség is? Gyűjtsünk össze hármat-négyet.”

2. Csúszós lejtő

Egy kis lépésből egyre súlyosabb következmények láncát vezetjük le, anélkül hogy a lánc egyes szemeit alátámasztanánk.

„Ha most megengedjük, hogy fél órával később feküdjön le, jövőre már éjfélig fent lesz, és tönkremegy a bizonyítványa.”

Lehet, hogy egyes lépések valószínűek, de mindegyiket külön kell megindokolni. A csúszós lejtő attól hiba, hogy a láncot magától értetődőnek tekinti.

Visszaterelés: „Melyik lépés után tudnánk megállni? Mi lenne a jel, hogy baj van?”

3. Személyeskedés

Az állítás helyett az állítót támadjuk.

„Pont te mondod, hogy spóroljunk, aki a múlt hónapban új telefont vettél?”

A megjegyzés lehet jogos, de a spórolás melletti érvekről semmit sem mond. A személyeskedés különösen gyakori a családban, ahol mindenki ismeri a másik gyenge pontjait.

Visszaterelés: „Lehet, hogy igazad van a telefonnal kapcsolatban. De a kérdés most az, hogy kell-e spórolnunk. Erről mit gondolsz?”

4. Tekintélyre hivatkozás

Egy állítást azért fogadunk el, mert valaki fontos vagy híres mondta, nem azért, mert érvekkel alátámasztotta.

„A főnök is azt mondta, hogy ez a jó megoldás, úgyhogy nincs miről beszélni.”

A szakértelemre hivatkozni nem hiba. Ha egy orvos egészségügyi kérdésben ad tanácsot, annak súlya van. Akkor válik hibává, ha a tekintély a saját szakterületén kívül szól, vagy ha a hivatkozás a kérdés megvitatását helyettesíti.

Visszaterelés: „Mi volt az indoka? Ha értjük, könnyebb lesz végrehajtani.”

5. Többségre hivatkozás

Attól tartunk valamit igaznak vagy jónak, hogy sokan gondolják így.

„Mindenki ezt az alkalmazást használja a csapatban, biztos ez a legjobb.”

A népszerűség lehet hasznos jelzés, de sokszor csak megszokást vagy divatot mutat. Egy rossz megoldás is lehet elterjedt.

Visszaterelés: „Miért választották a többiek? Az ő szempontjaik a mieink is?”

6. Utána, tehát miatta

Ha valami egy másik dolog után történt, okozati kapcsolatot feltételezünk köztük.

„Amióta az új vezető itt van, többen mondtak fel. Biztos miatta.”

Lehet, hogy így van. De lehet, hogy közben a munkaerőpiac változott, vagy a felmondások már korábban eldőltek. Az időbeli sorrend kevés az okozati kapcsolathoz.

Visszaterelés: „Mi más változott még ebben az időszakban?”

7. A bizonyítási teher áthárítása

Valaki állít valamit, és a másiktól várja, hogy cáfolja.

„Bizonyítsd be, hogy ez a módszer nem működik!”

Az a szabály, hogy aki egy állítást tesz, annak kell alátámasztania. Ha valaki egy változtatást javasol, neki kell megmutatnia, miért lenne jobb.

Visszaterelés: „Te mit látsz amellett, hogy működik? Kezdjük azzal.”

Az egyik oldal szerint…

Ha egy érvben hibát találunk, a hozzá tartozó állítást is elvethetjük.

A másik oldal szerint…

Egy rossz érv csak annyit mutat, hogy ez az indok nem elég. Az állítás attól még igaz lehet.

A második a pontosabb. A hibák megnevezése a vita minőségét javítja, nem dönti el a kérdést.

Hogyan használd ezt a listát?

Nem érdemes hangosan rámutatni egy vitában, hogy „ez csúszós lejtő!”. Az emberek ritkán veszik jó néven, ha kijavítják őket, és a vita onnantól a hibáról szól, nem a kérdésről. Sokkal többet ér, ha felismered a mintát, és egy kérdéssel visszaviszed a beszélgetést oda, ahol érdemes folytatni.

A legtöbb haszna pedig akkor van ennek a listának, ha a saját érveidet futtatod át rajta. Ha egy fontos beszélgetés előtt végiggondolod, mit akarsz mondani, nézd meg, melyik mintába csúszik bele. Ha egybe sem, jó úton jársz.