Családi döntés négy lépésben: a nyaralástól a költözésig

A családi döntéseknek van egy sajátos nehézsége: a résztvevők nem egyenlők. A szülők döntenek, a gyerekek alkalmazkodnak, a nagyszülők véleményt mondanak, és a vita gyakran régebbi sérelmeken csúszik el. Ezen nem lehet és nem is kell teljesen változtatni, de lehet olyan menetet adni a beszélgetésnek, amelyben mindenki szava elhangzik, és a döntést utána mindenki vállalja.

Az alábbi négy lépést egy végigvitt példán mutatjuk be: egy négytagú család, két szülő, egy tizenöt és egy kilencéves gyerek, azt dönti el, hova menjenek nyáron egy hétre.

1. lépés: Mondjuk ki, mit döntünk el, és ki dönt

Elsőre feleslegesnek tűnhet, de sok családi vita azért fut zátonyra, mert nem világos, mi a kérdés. Arról döntünk, hova menjünk? Vagy arról, hogy egyáltalán menjünk-e? Mennyi pénzt szánunk rá? A szülők döntenek a gyerekek véleményének meghallgatása után, vagy közösen szavazunk?

A példánkban a szülők kimondják: a keretösszeg adott, egy hét, belföld vagy egy közeli ország. A végső döntés az övék, de csak azután, hogy mindenki elmondta, mi fontos neki.

2. lépés: Előbb a szempontok, aztán a helyek

Ez a legfontosabb lépés, és ezt hagyjuk ki a leggyakrabban. Ha mindenki rögtön egy helyszínnel érkezik, a vita a helyszínekről szól, és mindenki a sajátját védi. Ha előbb arról beszéltek, mi teszi jóvá a nyaralást, sokkal könnyebb közös megoldást találni.

A példánkban ezek a szempontok kerülnek elő:

• az anya: ne kelljen sokat főzni;
• az apa: legyen hol kirándulni;
• a nagyobb gyerek: legyen valamennyi szabadsága, és legyen jó a térerő;
• a kisebb gyerek: legyen víz, ahol lehet fürdeni.

3. lépés: Gyűjtsünk lehetőségeket, ítélkezés nélkül

Most jöhetnek a helyszínek. A szabály egyszerű: ebben a körben senki nem mondja, hogy „ez rossz ötlet”. Mindenki mondhat egyet-kettőt, és mindegyik felkerül a listára. A kritika a következő lépésben jön.

A gyerekeket ebben a fázisban érdemes először megszólítani. Ha a szülők mondják az első ötleteket, a gyerekek gyakran csak csatlakoznak hozzájuk.

4. lépés: Vessük össze a lehetőségeket a szempontokkal

Itt egy egyszerű táblázat sokat segít. A sorokban a helyszínek, az oszlopokban a szempontok. Minden cellába egy pipa, egy kérdőjel vagy egy mínusz kerül.

A táblázat nem dönt helyettetek. Egy erős szempont, például hogy az anya végre pihenni szeretne, többet nyomhat a latban, mint két gyengébb. Ezért a pipák számolása után mindig tegyétek fel a kérdést: melyik szempont a legfontosabb idén, és miért?

A példánkban végül a tóparti panzió nyer, egy kiegészítéssel: két napra kirándulást terveznek a közeli dombságba, hogy az apa szempontja se vesszen el.

Ugyanez nagyobb döntéseknél

A négy lépés ugyanígy működik egy költözésnél, egy iskolaválasztásnál vagy annál a kérdésnél, hogy hazaköltözzön-e a nagymama. A tét nagyobb, ezért néhány dolog még fontosabb.

Több alkalomra bontsátok. Egy nagy döntést nem kell egy este alatt meghozni. A szempontok összegyűjtése lehet az első beszélgetés, a lehetőségek a második.

Adjatok időt a csendesebbeknek. Van, aki a beszélgetés közben gondolkodik, és van, aki utána. Ha valaki nem szól, kérdezzétek meg külön, vagy kérjétek meg, hogy írja le.

Mondjátok ki, ha valaki veszít. Egy költözésnél lehet, hogy az egyik gyerek elveszíti a barátait. Ezt nem kell eltakarni a többiek nyereségével. Ha kimondjátok, és megbeszélitek, mit lehet tenni érte, könnyebben elfogadja a döntést.

Amire a módszer nem jó

Ez a menet ott segít, ahol több jó megoldás közül kell választani. Ha a családban mély konfliktus van, vagy a döntés valójában már megszületett, és csak jóváhagyást keresnek hozzá, akkor a lépések formalitássá válnak. Ilyenkor őszintébb kimondani: „Ezt mi, szülők már eldöntöttük, de szeretnénk hallani, mit gondoltok róla.”